Muttrah, az óváros

Muscat óvárosába autóztunk el Andival, megismerkedve kicsit közelebbről ennek az aránylag új országnak a történelmével.

Először is meg kellett tisztítanom gondolataimat minden előzetesen lerakódott "nyugati" kulturális fogalmaktól. Például: eltelt egy kis idő, amíg rájöttem, hogy itt a reneszánsz alatt (Renaissance) nem az általunk ismert művészeti irányzatot értik, hanem 1970. július 23-ától számítják, ugyanis ettől kezdve beszélhetünk modern Ománról (Júl. 23. a nemzeti ünnep napja). A Nyugaton tanulmányait folytató, s onnan friss ismeretekkel s lendülettel hazatérő fiatal szultán, Qaboos bin Said al Said a hetvenes években elindította az országot egy látványos fejlődés útján: az oktatásra, az egészségügyre, a gazdasági fellendülésre, turizmusra fektetett nagy hangsúlyt, így az ország robbanásszerűen kezdett fejlődni (ezért szeretik az omániak a szultánukat; Hatalmas arcképei a város épületein a Ceausescu-kultuszra emlékeztetnek bár, de itt úgy tűnik, hogy valóban szeretik az uralkodót). A környező arab államokkal ellentétben nem a tradicionalista vonalat erősítette, hanem a liberális nyitás mellett tette le voksát.

Egyik ékes példája ennek pl. az, hogy az ománi légitársaságnak van női pilótája is, ami az arab államokban nem túl gyakori.

Ez itt a szultán palotája:

Közvetlen szomszédságában az az épület, ahol Zoli első munkahelye volt itt Ománban

Bástya őrzi az öblöt

Kopár sziklák, hófehér házak

Bemegyünk a Nemzeti Múzeumba is

A 16. századi Mihrab Al-Uwayna portál az egyik gyöngyszeme a múzeumnak (a kerek bemélyedéseket porcelántányérok töredékei díszítik):

A csipkézett kő mintázata lenyűgöz

Hogyan oldd meg a hajó összeszerelését, ha nincs szeg és csavar:

Ebben az ágyban biztonságban lehetsz a csúszómászók, rágcsálók elől... :)

Virágom, virágom

Mecsetet még csak kintről csodáltam meg, de következik majd ez is (már ahová nőként beengednek):

Kőszikla

Sirályok tánca

Szélfútta, madárlátta (A város ennek a részén lehet kicsit lazábban is öltözködni, hiszen a hatalmas óceánjárók vendégei itt korzóznak rövidnadrágban, topban).

Pár éve kitiltották a kereskedelmi hajókat az óváros kikötőjéből. Itt csak a szultán hajója (előtérben) s a hatalmas világjáró luxushajók (háttérben) pihenhetnek

Jó együtt.

Fotózkodásunk közben odajött egy fickó, s mondta: lefényképez, oké? Szuper, de jó, akkor nem csak szelfit készítünk, hanem "rendes" fotót is, amin mindketten Andival rajta vagyunk. De kiderült, hogy az alak úgy gondolta, hogy ő idaáll, s a barátja lefotóz minket együtt -- a saját telefonjával.. No, no, mister. :)

MadArab

És ellátogattunk a híres Mutrah Souq - ra, az óváros hagyományos bazárjába, ahol a macska hozzátartozik az utcaképhez. És életem első sikeres alkudozásán vagyok túl: egy csipkézett sárgaréz füstölőt alkudtam le az eredeti ár 60 százalékára. :)

Vicces jelenetnek voltunk tanúi: egy olasz turistacsoport egyik hölgytagja valahol elbámészkodhatott, mert ketten is szólítgatták: "Vanda, dove sei?". Pár másodperc múlva zengett a bazár az eladók elnyújtott kántálásától: Vaaandaaaa! Vaaandaaaa! :))

Útban hazafelé megpillantottuk a hatalmas olajvállalat, a PDO székhelyét

S a nap megkoronázása az a meditáció volt, amit egy indiai gyógyító tartott nekünk este.

Namaste és Salam Aleikum!:)